Halihó mindenkinek!

A hétvégén történteket írnám le, amikor a Chiriqui nevü tartományba látogattunk, egy hosszúhétvégére: 

A Chorrera-tól  500 km-re fekvö David-ban volt a szállásunk. Pénteken nagyon korán ( 7-kor :) indultunk, mert délutánra már volt programunk. 2-3 óra fele értünk oda a hotelhez, ami a nagybuszmeg fölött volt, kicsit sem zajos helyen :)

Lepakoltuk a táskáinkat, és elindultunk a még 1 órás autókázásra, a Frontera-ra. Ez a Costa Rica-i határ. Állítólag itt minden sokkal olcsóbb, mint máshol, de szerintem ezt a Costa Rica-iak mondják, mert nekünk panamaiaknak ez jóval drágább, mint a normális “panamai” ár. Nekünk nem éri meg oda menni vásárolni. De odamentünk, megnézni. Már reggel óta az tartott lázban, hogy milyen lehet Costa Rica, milyen a határ, bár sejtettem, hogy valami hasonló lehet mint otthon. Csalódtam. Costa Rica egy az egyben ugyan olyan, mint Panama, a különbség csak annyi, hogy ott piros taxik járnak nem sárgák, és drágább, mint Panama. Már odafelé úon az utolsó 4-5 km-en a kamionok sora a leállósávon várt arra, hogy átléphesse a határt. Ismerös… Annyira nem lehet Nagy a különbség – gondoltam én :D. Elmentünk parkolóhelyet keresni, mert nagyon sok a nép ott, és egy kétsávos út van ott, a 2 sávot csak egy fücsík választotta el egymástól ( mint az autópálya otthon, csak szalagkorlát nélkül). Apukám meg mondta nekem, hogy “Nézd! Az ott Costa Rica!” Mondom mi van?? Azt hittem csak viccel, de nem. Az tényleg Costa Rica volt… Ez itt a határ… Bár van egy külön épület, ami hasonlít a határra, de se rendör, se ellenörzés… Én meg erösködtem, hogy visszamehessek a hotelbe az útlevelemért, hátha kérik… HAHA!  :D Megint nekik volt igazuk :) Viszont akkor nem értem minek álltak sorba a kamionok, ha nincs ellenörzés, senki bele nem néz a rakományba. Innentöl nem csodálkozok, hogy a drogcsempészek simán tudnak “dolgozni”. Van ott sok-sok bolt, a legrosszabb minöségü “ADIDAS” utánzatok, és sok-sok drágábbnál drágább bolt… A határon átsétáltunk, megnéztük Costa Rica-t, és shoppingoltunk.

Másnap  a Boquete nevü városkába mentünk el. Azt tudtam, hogy Chiriqui hüvösebb, mit Chorrera, de azt azért nem gondoltam volna, hogy szét fogok fagyni egy pulcsiban. Szóval ebben a városban volt egy virágkiállítás. Sok-sok virággal. Olyanokkal is, amik otthon vannak. Mert itt megélnek a virágok. Ez a városka nekem egy nagyon nagy flashback volt. Teljesen ugyan olyan, mint Ausztria. Hegyek (bár hó nélkül), folyócska, hüvös, de friss hegyi levegö. Itt az eper is megél, és itt nagyon sok “epercafe” van, ahol frissítö epret lehet kapni :) Innen továbbmentünk Volcan-ba, és Cerro Punta-ba, megnéztük a vulkán “szoknyáját”. Ez az egyetlen vulkán Panamában, ami még müködöképes, senki sem tudja mikor fog kitörni, de most éppen alszik… :)

Na ott már tényleg hideg volt.  19 ºC ami halvány emlékeim szerint is melegebb, mint ami itt volt :D Azt hiszem, hogy ilyen idöben még cask egy kis kabátkában közlekedünk. Nálam kis kabátka sem volt, csak egy pulcsi, amiröl nem mondhatom el, hogy a legmelegebbet sikerült választanom a pakoláskor :)

Este, amikor visszaértünk a hotelbe, mindenki beesett az ágyba, mert hosszú nap volt.

Másnap, vasárnap indulás haza, de még Chiriqui-ben megálltunk egy strandon. Nagyon szép volt, a vizben életmentök vigyáznak a strandolókra, ami nagyon nem Panamára vall :).

Folyt. Köv.