2011. jún 05.

Közeleg a vég!

írta: biky.p
Közeleg a vég!

Helló mindenki!

Már csak 19 nap van vissza, ha jól számolok(?), ami miatt nagyon boldog vagyok, de nagyon szomorú is. Már 311 napja vagyok itt, ami azt jelenti, hogy ennyi ideje nem láttam a családomat, a barátaimat, az iskolámat, a környezetemet. Hiányoznak a mindennapok, a közös reggeli a családdal, a sok nevetés a suliban, a rendszeres sport, a Mama menzája, a suli utáni buszozás, a séta térdig érö hóban, az épületek, a téli séták a karácsonyi vásárban a belvárosban, a tejföl:) és így tovább...

Viszont tudom, hogy ha haza megyek, mennyire fog hiányozni az itteni emberek nyugalma, a második családom, a barátaim, mert azért mégis csak 1 évet itt töltöttem az életemböl. Ami nagyon sok mindenben megváltoztatott. Már most minden nap azt hallgatom az iskolában, hogy "jaj Viki ne menj!". Nyilván ök nem tudják, mit érzek, mi van bennem, még sohasem voltak ilyen távol, ilyen hosszú idöre a környezetüktöl. Nagyon fognak hiányozni, és ki tudja vajon látom-e majd öket még egyszer (azért ebben majdnem biztos vagyok:).

Ami hatalmas különbség, az a szokások. Ami még mindi zavart, és sohasem fogom tudni megszokni, az az, hogy ök teli szájjal is beszélnek. Mi nagyon szeretjük, és tiszteljük a "Magyar ember teli szájjal nem beszél" szokást. Én amikor bekerültem ebbe a családba, az elsö este végig kérdezték a vacsorát. Aztán mondtam nekik, hogy ne haragudjatok, vacsora után beszéljünk. Akkor jót nevettek, de megértették.

Itt nagyon más az élet, a panamaiak egy alapvetöen unalmas életet élnek. A családom fekete-fehér életébe én hoztam be a színt, és ezt ök is mondják, és már nem is tudják elképzelni mi lesz, ha hazamegyek. Pedig hamarosan megyek. A panamai diákok iskola után hazamennek, és alszanak. Na nem mert annyira nehéz lenne az iskola, hanem mert az éjszakai tanuláshoz vannak hozzászokva. Tehát a délután kiesik, esély sincs rá, hogy bárhova is elcsábitsam öket

Az élet ilyen, folytatni kell, menni kell, hamarosan véget ér egy ilyen idöszak, szomorú vagy nem, ez két oldalú. A panamai énemnek szomorú, a magyar énemnek meg hatalmas öröm. Mindenesetre hatalmas élmény volt, hatalmas tapasztalat.

Szólj hozzá