Sziasztok!

Már csak egy hetem van, és még nagyon sok a tennivaló. Az érzéseim egyre furcsábbak, valahogy érzem, hogy nagyon rossz lesz a jövő hét péntek, amikor mindenkitől el kell köszönnöm.
Azt mindenki megérti, hogy nagyon hiányoznak az otthoniak, de senki sem tudja elképzelni, hogy milyenek lennének az érzéseik, ha 11 hónapig nem látnák a családjukat, a barátaikat, a környezetüket.

A tesóim is már néha-néha furcsán viselkednek, ök sem tudják elképzelni, milyen lesz nélkülem. Nem akarnak semmit sem hallani a jövö hét péntekröl, az ajándékvásárlásról, a pakolásról, vagy amikor kikérem a jegyeimet az iskolából, mert tudják, hogy ez azt jelenti, hogy hamarosan megyek.

Tény és való, hogy egy nagyon sikeres évet tudhatok magam után. Megtanultam egy azelött számomra teljesen ismeretlen nyelvet, amivel egy jó ideje már nincsenek problémáim. Nagyon sok barátot szereztem, nem csak panamaiakat és természetesen egy második családot. A tesóimat, akik örökre tesóim maradnak.  Majd megszakad a szivem, hogy itt kell öket hagynom. Tényleg teljes jogú családtagnak tekintenek, kevés cserediák érezhette úgy magát egy családban, mint én. Ebben biztos vagyok. Egy új kultúrába 99%-osan sikerült beilleszkednem. Ez sem sok cserediáknak sikerült.

Voltak szép élmények, tapasztalatok, és kevésbé szépek is, de úgy érzem, hogy ezek miatt is csak több lettem és talán idővel, majd minden megszépül :)

Európa minden részéröl lettek barátaim, AFS-en keresztül, ök is nagyon fognak hiányozni. Szerencsémre van a facebook, ami egy hatalmas találmány, és megkönnyíti a kommunikációt, és a kapcsolattartást.

Hiányozni fog a rizs csirkével, a sárga taxik, a buszok, a bolond soförök, az elviselhetetlenül rossz utak, a csatorna, a barátságos emberek, a Karib-tenger, a szemét az utcákon, az oszlopokról rendezetlenül lógó kábelek, az iskolai egyenruha, a tanárok, az osztálytársak, a hidegvíz (na jó, ez nem annyira:), a különleges virágok, a pálmafák, a dzsungel, a kolibrik, a felhökarcolók, a döglesztö meleg, a függöágyak, a beszélö papagájok, a trópusi gyülölcsök és még hosszan sorolhatnám.

Tudom, hogy a családomnak sokkal nehezebb lesz, mint nekem. Én visszakapom a régi életemet, de ök engem, és az elmúlt idöszakot nem..

Az utolsó hétvégén még elvitt a család a Panama skyline-t megnézni.

Most mennem kell, nem sok idöm van már, még ki akarom élvezni az utolsó egy hetet. Hamarosan találkozunk!