Halihó megint!!!

Most egy olyan felejthetetlen élményröl szeretnék írni, amire szavkat sem nagyon találok...

Ezt a helyet mindenki úgy emlegeti, hogy aki ide eljut, az pénzes... ezt mondjuk nem értem, mert a mi túránk 5 embernek messze nem került annyiba, mint az AFS-el egynek (erröl inkább nem írnék)...

San Blas (Kuna Yala) a Karib parton található, 365 szigettel. Erre azt mondják, hogy így az év minden napjára jut egy sziget. Vannak kisebbek, nagyobbak. Van, amin egy egész falu van, van amin csak egy pálmafa. Sőt, még fa nélküli szigetecskét is láttam. Csak így üresben. Az google több ezer szebbnél szebb képet ad ki a San Blas keresőszóra.

Vasárnap reggel 3.30-kor kelés, mert 4-kor indulunk. Az út borzasztó, oda busz sem megy. Fel, és le, fel, és le 40 km-en keresztül. Ez borzasztó volt, az autó sírt, amikor nem tudott felmenni egy meredekebb emelkedőn:)

Aztán végre odaértünk, de akkor nagyon csalódtam. Azt hittem, hogy megérkezünk egy fehér homokos tengerpartra, égszínkék vízzel. Hát nem. A víz tiszta kosz volt, olyan sötétbarna színe volt, minden tiszta szemét volt:( Aztán amikor egy kedves segítő, aki végig velünk volt, látta a reakciómat, megnyugtatott, hogy most beszállunk a csónakba és akkor azonnal más lesz. A víz pedig azért volt sötétbarna, mert nem messze folyik bele a folyó az óceánba.

Akkor elindultunk. Először egy indiánok lakta szigetre mentünk, ahol 2 törzs él. Bementünk a "kultúrházba", amit inkább templomhoz hasonlítanék, padok vannak, és ott igy rituálisan miséznek. Reggel, és este a nök, délben a férfiak gyülnek össze. Ez furán hangzik, de engem kicsit megijesztettek. A férfiak miséjére kukkanthattunk be, úgy mormoltak, mint amikor a filmekben a bolondokházáról forgatnak. Ott fényképet, és videót nem tudtam csinálni, mert nem szabad megzavarni a kultúrájukat, és ezt tiszteletben tartottam.

Az itteni emberek közül nem sokan beszélnek spanyolul, nekik van egy saját dialektusuk, ami állítólag hasonlít a spanyolra, de mi semmit sem értettünk.. Szerencsére volt velünk egy férfi, aki x éve ott dolgozott tanárként, és ö beszéli a nyelvet. Ö volt a tolmácsunk. Most megértette a családom, hogy éreztem, amikor az elsö napomon semmit sem értettem abból, ami körülöttem zajlott. 

És akkor végre eljött, amire annyira vártam. Ezt nem nagyon tudom szavakkal leírni. Valami olyat láttam, amit még soha. Azért én elmondhatom, hogy elég sok mindent láttam már, de ehhez semmi sem fogható. A szigetecske már messziről szép. Az odaúton a hajót delfinek kísérték, időnként filmbe illő jelenetként kiugráltak a vízből. És akkor odaértünk a paradicsomba. A fehér homok, átlátszó, kék víz :) A szigetet másfél perc alatt lehetett körbejárni, turisták egymás hegyén hátán.

Chao!

Galéria megnyitásához katt a képre :)