Halihó megint:)

Az elmúlt 1 hetemröl szeretnék írnio, ami abszolút felejthetlen volt.

A családom jött, meglátogatni. 8 hónapja nem láttam öket, de az izgalom a vártnál kisebb volt. Péntek reggel, amikor már indultunk a reptérre azért izgultam, hogy nem érünk oda, mert hatalmas dugó volt. Nagyon vártam a találkozást, mert 8 hónap, akárhogy is nézzük, hosszú idö. A reptéren kb 1 órát kellett várni, és a DJ nem volt ma a barátom. Állandóan ilyen sírós Titanic-zenékkel örvendeztette a népet. Azt azért sejtettem, hogy a sírás elkerülhetetlen. Nagyon jó volt látni öket. Mindenki megváltozott (nyilván én is).

Pénteken itt Chorreraban voltunk, találkozás a családdal, sétálgattunk.

Szombattól kezdödött az igazi program. Elmentünk a Panama-csatoirna zsiliprendszeréhez, megnéztük, ahogy egy hatalmas hajó keresztümegy, amit 2 nyelven kommentáltak végig. Utána bementünk a csatorna-múzeumba, és egy filmvetítésre is a csatorna építéséröl, történelméröl, és az új projektekröl. Ez még nekem is új volt, nagyon sok új infot tudtam meg. Utána bementünk egy régi városrészbe, ahonnan gyönyörü a kilátás a felhökarcolókra, és az egész rész nagyon európai. A házak stílusa, az utcák, a színház (ami szemböl egy az egyben úgy néz ki, mint a fehérvári).

Vasárnap egy Karib parti részt néztünk meg. Portobelo, ahonnan régen a kalózokat bombázták, de ami nekem kicsit érdekesebb volt, az egyik sziget, ahova  elmentünk: Isla Grande. Még a családom sem volt ott, és én sem, de a többi cserediáktól láttam képeket, és gyönyörü. A Karib-part amúgyis mindenhol szép. A sziget kb 3 percre van hajóval, nagyon közel van, és gyönyörü. Ez a paradicsom. De tényleg. Fehér homok, kék tengervíz, ami meleg. Mindenki nagyon leégett, mert dél körül mentünk oda, fürödtünk, fényképeztünk,napoztunk, búvárkodtunk. Utána megnéztük az egyik templomban a fekete Krisztust, ami csak itt létezik.

Hétfön itt Chorrera-ban maradtunk, megnéeztük a vízesést (spanyolul: Chorro), amiröl La Chorrera kapta a nevét. Szégyen, hogy itt vagyok 8 hónapja, és nem láttam még. De most igen. Estefelé elmentünk egy kilátóba, és este anyukám egyik ismeröse idegenvezetést tartott az egyik iskolában:)

Kedden egy naaaaaaagyon hosszú nap volt. Megint egy szigetre mentünk, csak kicsit messzebbre. 3 óra autóút, 1-2 templomba betértünk, megnéztünk 2 várost, és mentünk a szigetre. Amikor megérkeztünk a partra, mindenki körbenézett, és az volt az elsö kérdés, hogy "Ok!, De hol a sziget?" A sziget ott volt. Messze. Nagyon messze. Elképzeltem, mennyi idö alatt fogunk odajutni, ha az elözö szigetnél ilyen lassuak voltunk. 15 perc volt az út hipergyorsasággal. Mi a hajó elejében ültünk, amit a hullámok dobáltak, de úgy, hogy azóta is fáj a fenekem:) A sziget gyönyörü volt. Fehér homok, ékszinkék tenger, a parton, és a vízben korallok. A sziget tele volt gyíkokkal. Hatalmasakkal. Azért ez a sziget neve. Amikor a hajó visszavitt minket, láttunk a parton egy hatalmas halat, és odamentünk a nöhöz megkérdezni, hogy mi ez. Cápa volt, csak levágták a fejét, meg a farkát és azt visszadobták. Ott fogták a közelben.

Szerdán Panamában voltunk, az egy kicsit pihisebb nap volt.

Csütörtökön is Panamában voltunk, kilátóban, sétáltunk, autóztunk a felhökarcoló erdöben, és este jött a búcsú, mert holnap korán reggel van indulás.

Én most sem akartam annyira búcsúzkodni, mint amikor kijöttem, mert már csak 3 hónap van vissza, ez már pillanatok alatt elmegy. Hamarosan látjuk egymást!

Adiós!