Sziasztok!

Már csak egy hetem van, és még nagyon sok a tennivaló. Az érzéseim egyre furcsábbak, valahogy érzem, hogy nagyon rossz lesz a jövő hét péntek, amikor mindenkitől el kell köszönnöm.
Azt mindenki megérti, hogy nagyon hiányoznak az otthoniak, de senki sem tudja elképzelni, hogy milyenek lennének az érzéseik, ha 11 hónapig nem látnák a családjukat, a barátaikat, a környezetüket.

A tesóim is már néha-néha furcsán viselkednek, ök sem tudják elképzelni, milyen lesz nélkülem. Nem akarnak semmit sem hallani a jövö hét péntekröl, az ajándékvásárlásról, a pakolásról, vagy amikor kikérem a jegyeimet az iskolából, mert tudják, hogy ez azt jelenti, hogy hamarosan megyek.

Tény és való, hogy egy nagyon sikeres évet tudhatok ...