Penteken volt egy kis AFS meeting a chorreraiaknak. Nyolcan vagyunk. Minden cserediak es a csaladja eljott. Mutattak nekunk egy aranyos videot amiben kepek voltak arrol, amikor meg csak az aktankat meregettek a szuleink, es a megerkezesunkrol is:) Aztan arrol beszeltek, hogy jo lenne ha megtanulnank legalabb az alaplepeseket tancolni a fesztivalra, ami februarban lesz. Valamit a szulok beszeltek de nem ertettem mert spanyolul volt termeszetesen.

Aztan masnap megertettem. 2-kor beultettek a kocsiba es elvittek Sofie-ekhoz. Sofie Belgiumbol jott egyetemi programra. Az anyukaja tanitgatott tancolni minket, es egy kis grillparty kereteben talalkoztunk megint es vegre volt idonk beszelgetni:) Keso estig ott voltunk. Megtanultuk a salsa alaplepeset, es az ugynevezett Panama-tancot. Megnyugtatott, hogy nem en voltam az egyetlen aki nem tud tancolni:))). Sofie anyukajanak nem tetszett, hogy angolulbeszelgettunk, es ezt mondogatta is egesz nap, de mindig hozzatette, hogy tudja, hogy milyen nehez most nekunk, es hogy csak 2 hete vagyunk itt:). Jo volt hallani, hogy ki, hogy erez. Mindenki elmondta, hogy mi hianyzik neki, kinek a csaladja, kinek a baratai, es legalabb tudjuk, hogy nem vagyunk egyedul:) Mindenkinek jolesett kiadni magabol, ami felgyulemlett. Mert teny, hogy 2 hete vagyok itt es mar naagyon sok minden tortent. Mintha mar 2-3 honapja lennek itt. Megprobalok minel kevesennet gondolni az otthoniakra, ami, - hozza kell tennem - nagyon nehez. De ez is csak hozzaallas kerdese. En ugy vagyok vele, hogy mindjart haza megyek. Nagyon jol tudom, hogy ez nem igy van, de jobb ha ezt hiszem:)

Egyebkent nagyon elfaradtam. A banda fele spanyolul beszelt hozzank ( a szulok ), harman nemetul, a tobbiek angolul. Ja es ha ez meg nem venne igenybe elegge az agyamat, kozben koncentraljak a kezeim, labaim koordinalasara a tancban. Rendesen lezsibbadtam estere. Neha ugy erzem, mar nincs szabad hely az agyamban... Az iskolaban a szunetekben Laura es Chiara nemetul beszelnek, es neha elfeledik, hogy en nem nemet vagyok es hozzam is igy szolnak. Ezzel nincs baj, csak ilyenkor megkerem oket, hogy lassuljanak le az en "szintemre". Amugy nagyon sok mindent megertek. Ezen mindig csodalkoznak, es meg kell, hogy mondjam, en is.

Vasarnap Beatriz 6-kor keltett, amit nem nagyon ertettem, mert meg mindig faradt voltam az elozo nap miatt:) Kocsiba ultunk es elindultunk. Chorrera masik vegen ratertunk egy foldutra, ahol mentunk vagy 10 km-t. Fenykepezni nem tudtam, mert - bar van anti-shake a gepemen - olyan "razos" volt az ut, hogy nem tudtam hasznalni. A gyomrom teñjes tartalma osszerazodott, es nem tudtam, hova megyunk. Aztan megerkeztunk apukam egyik baratjahoz. Sok allat volt ott. Tobbnyire tehenek. Aztan bekovetkezett az, amire almomban sem gondoltam. Bevezettek az allatok karamjaba, es leultettek a tehen melle, hogy fejjem meg. NEEEE! Es de! Tehenet fejtem. En Palmai Viktoria tehenet fejtem. Eloszor (es remelem utoljara) eletemben. Igencsak gyenge probalkozasommal szerintem hatalmas lelki traumat szenvedett szegeny. Es hat az a tej amit ott ittam, nem az a tej amit a supermarketben kapni, de ha lehet maradnek annal:) Apa! Ne vegyel tehenet legyszi:)

Aztan amikor szohoz jutottam "az eset" utan, delutan elvittek a Panama-csatornahoz. Mar az odavezeto ut (mint ahogy minden masik ut is) gyonyoru volt. Oserdo mindenhol. Mar csak ezert is erdemes eljonni ide. Latni azt amit eddig csak a biologia konyben lattam, olvastam. Gyonyoru, gyonyoru, gyonyoru. Nem nagyon tudom mashogy leirni. A madarak, szitakotok (a szivarvany minden szineben), mini majmok, mokusok, gekkok (a hazban is:) bekak, es igy tovabb.

Folyt. kov. :)