Hey-ho!

Eddig csak a jó élményeimröl írtam, mert rossz élményem nem nagyon volt. Talán egy, de arról nem írtam, nem is nagyon szeretném feszegetni. Most szeretném leírni mi történt velem 15-én, ami egy életre belém vésődött, és valószínűleg soha nem fogom elfelejteni. Már negyedszerre kezdtem el írni a bejegyzést, de mindig elakadok, nem tudom hogy írjam, össze-vissza kavarognak az érzések. Könnyes szemmel ülök a monitor előtt, furcsa csomó van a torkomban, mégis úgy érzem erős vagyok.. Először is szeretném leszögezni, hogy jól vagyunk, de a lelki sebek azok egyenlőre nem gyógyulnak, és talán örökre velem maradnak. Most szeretnék magamból mindent kiírni a legapróbb részletekig, mert ettől megkönnyebbülök... Bár az ...