Panama. Nem a gyorsaságról, a precizitásról, a pontosságról híres. Arról viszont annál inkább, hogy mindenki megbízhatatlan, lassú és pontatlan. Ma a postán jártunk, és ha posta, akkor káosz. Szerettem volna egy kis csomagocskát elküldeni a lányoknak. Elöszöris, csak, hogy ne stresszeljük túl a postán dolgozókat, a 3-ból egy dolgozik, a többi kettö nézi.

A sor a postán kívül áll. Nem baj, 1 óra van, 4-kor zár, beállunk a sorba. 1 óra várakozás után sorra jutunk, de az elöttünk álló kedves hölgy, aki már majdnem másfél órája nyugodtan türi 4 éves gyermeke ordítását (nem úgy mint én), szépen lassan ragasztgatja a bélyegeket egyesével a csomagjára. Addig persze senki mással nem lehet foglalkozni, mert ugye az túl sok stressz lenne nekik... Míg otthon csak nyomtatnának egy matricát, amit rá kell ragasztani a csomagra, és mehet, addig itt minden kézzel megy. A ventillátor az egyetlen gép az egész postán (az üzemen kívüli légkondicionáló mellett), ami két percenként egy-egy bélyeget lefúj az asztalról. Szóval én egy csomagot (illetve borítékot) szerettem volna küldeni. Chiara 1-et New Zealand-ra, 2-t Németországba, Laura egyet Németországba.

A hölgy annyira lesokkolt ezen az 5 borítékon, hogy nem csodálkoznék, ha az elsö kukába beledobná. Amikor meglátta, hogy 3 különbözö országba szeretnénk küldeni 1-2 borítékot... huh... Látni kellett volna az arcát, amikor belegondolt, hogy záróra elött nem végzünk... Elég vicces volt.

Ez már tényleg túl sok stressz volt. Továbbra is csak egy ablak volt nyitva, a másik két alkalmazott meg csak nézett, mert ugye mi fehérek vagyunk...

Utána Laura és Chiara borítékjait átcímeztették, egyesével kiválogatták nekünk a bélyegeket, amiböl nekem nem jutott sok szerencsére. A kedves hölgy gondoskodott róla, hogy a csomagon ne legyen 2 egyforma. Milyen figyelmes, nem?! Ja, és az egész posta tátott szájjal nézett ránk,amikor elkezdtük nyalni a bélyegeket. Szerintem most jöttek rá, hogy is müködik, és, hogy fölösleges a ragasztó oda. Ezek után a legtöbb boríték úgy nézett ki, mint valami sokféle anyagból összevarrt ruha. Azért zárórára végeztünk. Már csak 32 ember állt a sorban, ha jól számoltam. Remélem mindenki külföldre szeretne csomagot küldeni.

Szóval ez az apró procedúra nem egészen 2 órácskát vett igénybe. 5 boríték, a sor már jóval a postán kívül állt, és amikor végeztünk, egy kedves hölgy annyit mondott: Gracias Dios, azaz Köszönöm Istenem... Megértem. Ez az egész otthon egy darab számítógéppel és egy darab nyomtatóval maximum 10 percet vett volna igénybe a bélyegek felragasztása miatt. Micsoda sebesség...