Heló mindenki!

Ez a hétvégém a minden eddiginél fáraszóbb hétvége volt.

Szombatom Emerita házában volt "gyereknap" ami azt jelentette, hogy egy hatalmas partyt tartottak a környéken élö gyerekeknek. Most ne 10-es nagyságrendü számban gondolkozzatok ám. Itt a környéken 500 gyerek él, így 500 gyereket hívtak meg. Engem nem azért hívtak, hogy focizzak a kicsikkel, hanem, hogy segítsek, mert én már nem számítok gyereknek, így az ugrálóvárba sem mehettem be :D A feladatunk tehát 500 hotdog elkészítése volt, segíteni a maratonfutásnál, és sürögni forogni. Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy nem az ugrálóvárhoz osztottak be! kb 5 személyes kicsi vár volt, persze tele gyerekkel, és mindenki itt akart ugrálni, nem focizni a focikupában, futni a maratonon, vagy biciklizni a versenyen. Szerintem mindenki el tudja képzelni, milñyen mikor 40 gyerek áll (bocsánat nem áll, nyomul) oda a kicsike bejárathoz azt ordibálva, hogy "Én voltam itt elöbb!!"... Volt sok-sok süti, chips, fagylalt, gyümölcskocsonya, 500 hotdog(!), gyümölcslé, és minden jo, mi szem-szájnak ingere. Amint már említettem 500 gyerek. 500 gyerek visitozása = hatalmas fejfájással. De ezzel nem volt idöm foglalkozni, mert sietnünk kellett a táncedzésre.

Igen táncedzés. December és január eddig csak a táncpróbákról szólt. Amint azt mindenki tudja, én nem tudok táncolni. Január 10, Vasárnap: Dia Familiar, azaz családi nap.

Egész eddig azzal hajtott minket a helyi afs, hogy valamit ott elö kell adnunk, mert mindenki fellép. Állandóan ezt pampogták, hogy nekünk kell nyernünk, mert minden évben egy másik tartomány diákjai nyernek, és Chorrera mindig csak második. Eléggé úgy tünk, hogy ez inkább az AFS önkéntesek versenye, mint a diákoké. Ez kicsit elszomorított, mert ez nem valami jó stratégia, hogy senki sem fogja magát jól érezni, mert tudjuk, hogy csak miattuk van, és a lényege pedig az, hogy melyik körzet tudja a legjobban meghajani a diákokat. Az egész még december 2-án indult. Elég sok konfliktud volt abból, hogy mit csináljunk, mert ugye NYERNI KELL!!! A veszekedések nem a diákok között, hanem az önkéntesek, és köztünk zajlottak. Többnyire abból fakadtak, hogy nem segítettek semmit (tisztelet egy kivételnek), soha nem volt ötletük, de mindig mindent jobban tudtak, és a finanszírozásban sem segítettek. Az elsö találkozáskor azt mondták, 7-8 percet kell alkotnunk, utána írtak egy sms-t, hogy igazából 10 perc, majd 15 lett.

Pénteken (2 nappal az elöadás elött) bejelentették, hogy csak 10 percet csinálhatunk, így amit együtt (Sofie tánccsoportjának a segítségével) alkottunk 4 percesre kell vágnunk. Na itt elszakadt az utolsó cérna is, sikerült kellöen felhúzniuk minket, és megmondtuk nekik, hogy NEM!, nem fogjuk megvágni, mert elég nehéz volt betanítani (holott nem egy nehéz koreográfia - így utólag:). És akkor elkezdtek -megint- vitatkozni, hogy van 37 körzet, ha mindenki 15 percet csinál, akkor 6 órát ott fogunk ülni (hol itt a matek??:D). Szóval nem vágtuk meg.

Az itteni vezetö igazából nem is tudott róla, hogy már elkezdtünk próbálni, nem is kérdezett utánunk, csak 3 nappal a bemutató elött. Az utolsó (föpróbára) pedig sikerült is eljönnie. 

De erröl többet nem szeretnék írni. Inkább arról, mi történt vasárnap:

Reggel 6:30-kor indultunk, 11 körül értünk oda. Az összes cserediák ott volt, nagyon jó volt találkozni azokkal, akikkel a repülön találkoztam elöször, és megkedveltük egymást:)

Mindenféle játek volt, de nem sok résztvevö, mert mindenki inkább beszélgetett:). És akkor egyszer csak elkezdödtek az elöadások/fellépések. Mi voltunk az utolsók. 15 körzet készült a 37-böl, volt aki énekelt, volt aki táncolt, de 2-nél többször senki sem tartott próbákat (kivéve persze Chorrera). Vol olyan, aki hasonló elöadást csinált, de panamaiakkal, amit nem nagyon értettem, hogy kerülnek bele a táncba, de mindegy:D.

puszi mindenkinek